Ismét eltelt egy év, Advent van.
Gondoltam leírom, nálunk hogy telik ez a hónap, hátha segíteni tudok saját példánkon keresztül, hogy hogy lehet még teljesebben megélni az ünnepek varázsát.
Házunk már az első adventi hétvégén ünnepi díszeit ölti magára ügyes kezeim és fantáziám jóvoltából. Első advent vasárnap lakóhelyünkön egy gyönyörű, meghitt Betlehem avató repít minket már évek óta az ünnepi varázslatba. Idén aztán itthon meggyújtottuk az első gyertyát a koszorúnkon, és a gyerekekkel telt az este hátralevő része. Játszottunk, mókáztunk, meséltünk (közben persze a vacsora és fürdés körüli teendők). A hét többi napján is gyújtunk este gyertyát az asztalon vacsorakor. Az estéink a már említett módon zajlanak közösen. Mi felnőttek pedig a gyerekek elalvása után olvasunk, netezünk, és igyekezünk mielőbb lefeküdni. Ilyenkor télen még jobban esik az alvás.
Mondhatod kedves Olvasó, hogy ebben bizony nincs semmi különös. De igen. Tudod mi?
Az ajándékok 90 %-a elrejtve várja, hogy díszes csomagolásban a fa alá kerüljön majd. Mindezt már novemberben megcsináltuk, anélkül, hogy kiléptünk volna az ajtón. Ezt nevezem én az internet vívmányának! Anélkül megvenni mindent, hogy a drága időnket a saját gyerekünktől vennénk el.
Tudatosan kerüljük a nagyvárosi karácsony előtti tömeget, és vásárlási hisztériát. Azt mondjuk, nem kell ez nekünk! Egy szombat délelőtt lesz még, amikor néhány apróságot muszáj személyesen elintéznem, és ezzel pontot is teszünk a dolog végére. A gyerekekkel természetesen el fogunk menni sétálni a városba, hadd csodálhassák meg a díszkivilágítást, és a vásár hangulatából se maradjanak ki. De mindezt csak az ő tempójukban, és az idejükhöz mérten.
Sajnos egyre több szülőt látni gyerekestül vásárolni. Szegény gyerek unja, türelmetlen, haza akar menni, ami abszolút érthető. A szülő meg mérges, mert az ő "szórakozása" a gyerek miatt el van rontva. És ez nem csak mostanra, hanem az év minden napjára jellemző sajnos. Nagyon sajnálom ilyenkor ezeket a gyerekeket, akikkel türelmetlenek szüleik.
Mi a férjemmel mindig külön megyünk vásárolni, mert ez nem egy program, hanem egy muszáj. A gyerekek meg itthon játszhatnak kedvükre, nem untatjuk ezzel őket.
Egyik ismerősöm panaszkodott a múltkor, hogy az egy szem gyermekével nem tud magának elmenni venni ezt meg azt. Szerinte ez a vég, és nem is bánná, ha nem lenne esetleg második gyermekük. Ilyenkor teszi fel magának az ember azt a kérdést, amit inkább ide most nem írnék le... Mindenesetre ez is szemlélteti, hogy milyen rossz irányba tartunk/tartanak az emberek.
Visszakanyarodva hozzánk, azt kívánom mindenkinek, hogy próbáljanak egy kicsit zárt ajtók mögé vonulni kis családjukkal ebben a hideg, várakozásokkal teli hónapban. Az együtt töltött minőségi időnél nincs szebb ajándék senki számára! A beteljesülés pedig karácsonykor mindenkire rátalál.