Senki nem szeret kórházban lenni. De van egy jó hírem, kedves kismamák: ha már ott van az ember, a szülészet a legjobb részleg. Na nem az ellátás miatt, hanem, mert ez az az egy hely a kórházban, ahol nem azért vagyunk, mert betegek lennénk, sőt....! A világ legboldogabb édesanyáivá váltunk!! Persze ennek is ára van, mint mindennek: itt fáj, ott szúr, nem tudok ülni, tudtam pisilni, és hasonló "apróságok". De ez nem betegség, csak múló állapot.
Rendes szülés esetén 3 napig, míg császármetszésen átesett anyukáknak 5 napig kell a kórház vendégszeretetét élvezni Magyarországon. (Persze ehhez az kell, hogy a bébivel is minden rendben legyen.) Azért hangsúlyozom, hogy nálunk, mert országonként változó a protokoll. Angliában például, már aznap haza lehet menni. Tavaly nyáron, mikor Katalin hercegnő szült, és másnap távozott a kórházból, lelkesen beindult itthon is a fórumozók körében a téma boncolgatása. Sokan sokfélét írtak, bár főleg a hazai rendszer ellenzői voltak a többségi hangadók.
Én mellette voksolok, és leírom, miért. Meggyőzni senkit nem akarok, csak ha már így van, próbáljuk a pozitív oldalát nézni. Rendes szülés utáni napokról beszélek, mert szerencsére eddig háromból három így alakult.
Szóval szülés után 2 órát még a szülőszobán tölt az ember. Ez a 2 óra gyorsan eltelik, és ne siessünk onnan annyira ki, mert egyrészt ritkán lehet oda bejutni, másrészt nyáron csak ott van klíma, és ott figyelnek az emberre a legjobban. A két óra alatt "plasztikáznak", pihensz, eszel (vigyél szendót kismama, mert a kemény meló után nagyon jól esik az evés!!!), és ha felocsúdtál, megérkezik bebugyolálva a "főnök". Lehet etetni, gyönyörködni benne, .... Aztán pisilnünk kell, mielőtt kimehetünk a szülőszobáról. Ne tessék azt hinni, hogy ez olyan könnyen megy, mint máskor. Az ember egybe érzi mindenét.
Az első 2 óra letelte után betolnak a szobába és kapunk egy ágyat, ahol végre igazán pihenhetünk egy kicsit. A bébi mellettünk (bababarát kórházban, pl. Győr), jó esetben ő is pihen, alszik. Majd néhány óra múlva, mikor lezuhanyozunk és rendbe tesszük magunkat még a komfortérzetünk is javul egy kicsit.
Aztán sok mindenre kezdünk figyelni: igyunk sokat, járjunk sokat pisilni, szoptatás. Jó esetben a bébi 2-3 óránként kel, és ügyesen szopizik. Persze ne legyünk türelmetlenek, ezt neki is, és nekünk is (első babánál) tanulnunk kell.
Szóval ismerkedünk. Én és ő. Erre a kölcsönös egymásra hangolódásra kiváló ez a pár nap. Persze, aki első gyermekét viszi haza, ők továbbra is kettesben, illetve hármasban vannak otthon, de az új szerepkörbe való betanulás elhomályosítja az önfeledt pillanatokat. Sokadik gyermek érkezésekor pedig nem vitás, hogy otthon úgyis lógna a többi gyerkőc rajtunk, és nem tudnánk nem észrevenni a szennyes halmokat vagy a mocskos mosdókagylót stb. A kórházban tehát biztos pihenünk. Én tudtam, mert akartam és tudtam, hogy kell a feltöltődés.
Első gyermekesek se siessenek haza, mert nekik pl. a fürdetés lehet nagyon hasznos. A csecsemős nővérektől sok fogást el lehet lesni, és akkor örülnek is a kérdéseinknek. Persze ha vesszük a fáradtságot, és megyünk fürdetéskor mi is a gyermekkel. Nyűgösebb bébik anyukáik ezt a fél órát használják ki egy kis pihenésre, felfrissülésre.
Végül mindenkinek azt mondhatom útravalónak, hogy a baba megszületése után soha nem jut annyi idő majd a pihenésre, heverészésre, így a kórházi néhány napot érdemes még kihasználni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése