A nyár közepén ismét jócskán túl vagyunk. Gondoltam leírom, miért hallgatok mostanában. Tudod, kedves Olvasó a három gyerkőcöm kitölti minden percem, és a nap végére egyre nagyobb szükségét érzem, hogy olyan tevékenységet csináljak, ami feltölt.
Közben rájöttem, hogy bő egy hónap múlva ismét beszippant a rendszer. A külvilág rendszeréről beszélek, amiből 4 és fél éve szálltam ki, és ami nem hiányzik. Ebbe csöppenünk vissza sajnos fiamon keresztül, aki elkezdi ősszel az óvodát. Ismét máshoz kell igazodnunk, időre kell érnünk, és kénytelenek leszünk beengedni az életünkbe azt, amit a mi tiszta, érintetlen lelkű elsőszülöttünk hazahoz az óvodából. Egy évet még így is itthon volt velünk a burokban, ami kellett is neki, de látom, most már szüksége van hasonló korú gyerekek társaságára is.
Szóval a visszaszámolás napjait élvezzük még együtt. Ezt az idillt koronázza meg, hogy egy hónapra férjem is háta mögött hagy mindent, és egész nap együtt leszünk.
A babavárós barátnőknek, ismerősöknek és természetesen drága Tesómnak pedig privátban állandóan tanácsra készen állok. Élvezzétek ki még ezt a 10-12 hetet! További jó nyarat mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése