Az álomfejtésbe még nem mélyedtem bele, és ritkán álmodok olyat, amit úgy érzem érdemes megjegyezni, azonban mindhárom gyermekem születése előtt megálmodtam a saját születésem. A születés itt átvitt értelemben van jelen, de egyértelmű, hogy arról van szó. Ez valószínű a babáim születése, ahol keverednek mindkettőnk érzelmei. (Az én értelmezésemben.)
Nándival való terhességemkor egy szűk horogban kellett két óriási ló (akik ekét húztak) mellett átjutnom, hogy folytathassam az utam. A lovaktól féltem, mert nagyok voltak hozzám képest.
Kláránál egy pincéből jutottam ki az utcára egy kicsi ablakon. A pincében sötét volt, csend és hideg, míg kint az utca tele volt élettel, emberek, autók jöttek-mentek és sütött a nap. Aztán mikor kijutottam az utcára, a buszmegállóba mentem, és vártam.
Katicánál pedig egy fehér garázsajtó pici ablakán kellett kijutnom. Érdekes, hogy ott velem volt a másik két gyerekem is, és először őket toltam ki a szűk ablakon (őket könnyen, a termetüknél fogva), én viszont kicsit nehezebben mentem csak utánuk.
A témában kíváncsi vagyok, volt-e másnak is hasonló élménye. Írjátok meg légyszi!
Húú, ez nagyon érdekes! Én nem emlékszem, hogy álmodtam volna hasonlót, de szerintem az értelmezésed biztosan helyes: ez tényleg a saját születésedre utalhat...
VálaszTörlés