Az anyatej

A szoptatás, és ezzel együtt az anyatej jótékony hatását és fontosságát mindenhol hirdetik (végre!). Manapság nincs olyan baba magazin, vagy könyv, ahol ennek a témának ne szentelnének nagy jelentőséget. Én nem szeretném a lerágott csontot tovább rágcsálni, viszont van valami, amiről az anyatej vonatkozásában keveset beszélünk: hogyan lehet a szoptatás mellett anyatejet félretenni "rosszabb" időre, esetleg felajánlani eladásra más kisbabáknak, akik nincsenek olyan szerencsés helyzetben, hogy anyukájuk szoptassa őket.

Elöljáróban annyit, hogy én eddig mindkét gyermekem táplálása mellett egy-egy másik babának is tudtam adni. Kb. 6-8 hónapig volt annyi tejem, hogy a tartalékolás mellett összesen közel 45-50 liter tejet adtam el egy-egy babának.
Szóval a tejelválasztás megindulása már a kórházban megindul. Felesleges stresszelni amiatt, hogy lesz-e elegendő. Fontos a tejtermeléskor a nyugalom, és a megfelelő táplálkozás. (1. Lányomnál, ha minden étkezéshez nem fogyasztottam húst, csak tátogott szopizás után, mert nem lakott jól. 2. Az édesség eltelített, de tejem nem lett tőle, így éreztem, hogy csak felesleges kalória.)
Szóval az elején még a baba is és az anya is tanul, nem szabad türelmetlennek lenni. Ilyenkor általában anyuka 2-3 óránként tejben úszik, ami idegörlő dolog, de néhány hét alatt ez is beáll, mert a baba egyre többet és ügyesebben szopizik.
Nálam (és sok más nőnél, akikkel beszéltem) szoptatás közben a másik mellemből mindig csöpögött a tej. Ezt a mennyiséget nem szabad alábecsülni, mert én ezt szoktam egy kis tejes (Aventos) pohárba felfogni, illetve, ha végzett a baba, mindkét mellemből a maradékot kinyomni (direkt nem azt írom, hogy kifejni). Ezt addig csinálom, míg mindkét mell egyforma méretű nem lesz. Így közel 1 dl-nyi jött össze. Az első pár hétben, míg rengeteg van, mellszívó gépet is szoktam használni a mennyiség miatt.
Nyugodtan ürítsük ki a melleinket szoptatás után, hisz érvényes itt az a szabály, hogy annyi termelődik, mint amennyi elfogyott (jó lenne ugyanez a felállás a pénztárcánkat illetően is, nemde? :-D).
Fontos tudni, hogy az anyatej hűtőben 1 napig, fagyasztóban fél évig áll el. Így én egy napi mennyiséget öntök egybe, és 1-1,5 dl-es kiszerelésben kerül fagyasztásra feldátumozva. Nálam ez napi 2-3 zacskónyi tej volt. Nem érdemes külön anyatejes zacsit venni, mert drága. Én a Dr. Pack 1 literes kis zacsijait használtam.
A bébinek kicsivel több, mint fél litert mindig megtartok vészhelyzetre. A baba fél éves kora után is jól jön 1-1 adag, mikor a hozzátáplálást kezdjük, mert a főzelékeit ezzel tudjuk higítani.Sőt én még szappant is csináltam a gyerekeknek anyatejből (ha kecsketejből lehet, ebből miért ne!).

Mit kell tenni akkor, ha úgy döntünk, másnak is szeretnénk adni? A védőnőnek kell ezt jelezni (mivel ő tudja, hogy melyik kismamának nincs teje), aki beszél a gyerekorvossal, majd a gyermekorvos állít ki egy papírt, ami az anyatej bevizsgálásához szükséges. (Ha valaki nem ugyanott jár gyerekorvoshoz, ahol a védőnő van, akkor is mindkettőt kell tájékoztatni, hogy tudjanak segíteni.) Emellett a bőrgyógyászt is fel kell keresni, aki vet egy pillantást az ember melleire és kezeire, hogy nincs-e valami bőrbetegség. Az anyatej bevizsgálását a megyei ÁNTSZ végzi. Széklettartályba mintát kell vinnünk, aztán ott anyatej mintát adni, és egy AIDS szűréses vérvételt csináltatni. Mindez ingyenes, és mivel nemigen tolong senki 10 perc alatt kész is van. A vérvétel eredményéért személyesen kell menni, a többit a gyerekorvosnak küldik, és onnan már kezdődhet is az adás. Kb. 1 hét az átfutás. Az anyatej literenkénti ára 1800-2000 Ft körül van, és nem kell róla adózni. Havonta a védőnő számol el az OEP-nél a tej mennyiségét illetően. Másik anyukával közösen bediktáljátok, mennyit adtál/kapott, és aláírjátok a papírt. Szóval ilyen egyszerű.

Remélem sokak élnek majd eme lehetőséggel. Várom a visszajelzéseket!

Testvér

Egy kisbaba érkezése bearanyozza a család életét, attól függetlenül, hogy hányadikként érkezik a kis jövevény. Kinél előbb, kinél később érlelődik meg a gondolat, a tett, majd a tény: kistestvér érkezik.

A terhességekről elmondható, hogy volt az első és a többi. Az első, amikor csak magamra figyelhettem, akkor és azt csináltam, amit akartam, illetve jól esett, és a többi, amikor a nagyobb gyermek/ek határozták meg, mikor pihenhetek, mennyit alhatok, hova mehetek, ...

Emellett nemcsak nekünk kell lelkileg felkészülnünk, és szívünkben teret engedni egy másik csöpp lénynek, hanem gyermekünket/gyermekeinket is tanácsos felkészíteni. Gondoljunk bele, mekkora veszteség éri azzal, hogy a szülein mással is osztoznia kell. Itt nem csak a szeretetről, hanem főleg az odafigyelésről, gondoskodásról és az időről van szó. Tőle veszem el azt az időt, amit a másikkal való foglalkozás igényel.

Így tehát nagyon fontosnak tartom őt is bevonni a terhességbe, a várakozásba, majd később a baba körüli teendőkbe.

Fiam 1,5 éves volt, mikor a húga megszületett. Már a terhességem elején elkezdtük mondani neki, hogy a pocakomban hordom a testvérét, de igazán csak akkor kezdte felfogni, mikor láthatóvá vált a nagy has.Oly módon próbáltam őt is bevonni a terhességbe, hogy ő kenhette esténként a hasam (nem volt rá egyébként szükség, mert nem voltak se csíkjaim, se más problémám). Senki másnak nem is engedte ezt a műveletet.

Aztán a szülés közeledtét már ő is érezte, mert nagyon anyás lett, és esténként nagyon kellettem neki. Sokszor elmondtuk neki, mi fog történni, miért nem lesz itthon anya néhány napig. Emellett biztosítottuk, hogy minden nap jöhet hozzánk a kórházba apával. Így is lett.

Nekem volt a legnehezebb itthon hagynom, mikor mentünk szülni. Nem azért, mert ne lett volna jó kezekben, sőt a legjobban. Csak mióta megszületett még soha nem voltam napokig távol tőle.

Szóval minden nap jöttek. Első nap nem akarta megnézni a tesót, kihívott a folyosóra, és ott sétáltunk, nézelődtünk. Második nap már bekukucskált lábujjhegyen a kiságyba, majd a harmadik nap behajolt és megsimogatta. A tesó minden nap hozott neki valami apróságot ajándékba, és mikor haza jöttünk kapott egy nagyobb ajándékot is (amire nagyon vágyott), amit azóta is emleget.

Azóta összenőttek, nagyon figyelnek egymásra, és szeretik egymást.

Most a harmadik bébit is nagyon várják, már játékokat is válogattak neki a sajátjukból, amivel nem játszanak. Ha valamit csinálunk (gyurma, kosár, ..) LorKá-nak is kell egy. Most a lányom viseli nehezen a tesó érkezését, Nándi már egy ilyen traumán túl van. Nagyon nyűgös, és hisztis, általában 1-2 hete velem alszik, úgy nyugodt az éjszakája az egész családnak. Nem könnyű, ahány gyermek, annyiféle felkészülés.

Mindennemű bevonás mellett fontos még, hogy ne érezze a gyermek kitaszítottnak magát. Gondolok itt arra, hogy idejében rakjuk át külön szobába, vagy vegyük meg neki a nagyobb ágyat, és semmiképp se küldjük el óvodába (mármint, hogy akkor kezdi) a tesó érkezése tájékán. Ezekről a dolgokról 2-3 hónappal előbb gondoskodjunk, hogy legyen ideje a gyermeknek megszokni az újat, a mást. Nem szabad mindent egyszerre rázúdítani!

Szülésdal

Paya Bea Szülésdal című számára még első terhességemkor bukkantam. A szövegben rengeteg igazság hangzik el.  Hallgassátok többször, megnyugtató.


https://www.youtube.com/watch?v=IWAd6Ip_-Wc

Szappanjaim és kosaraim még decemberről

Az utolsó hetek/napok ...

Rég írtam valami komolyabb dologról, és most is csak azért jelentkezem, hogy rövid helyzetjelentést adjak.

Sajnos nem tudom a gondolataimat úgy összeszedni, mint eddig. Holnapután töltöm a 39. terhességi hetemet. Aki többedik terhességén is túl van, az tudja, hogy ezzel a mondattal mindent elárultam. Ezt a 9 hónapot rengeteg szép szóval tudja a magyar nyelv jellemezni, de ez az utolsó néhány hét már valóban terhesség. Nemcsak fizikálisan, de lelkileg is.

Állandó hát- és derékfájás kínoz. Néha a lábam is fáj (és szerencsésnek mondhatom magam, mert nem vizesedek), a hasam estére pedig húz lefelé. Étvágyam nincs, hisz hova is férne az étel, mikor a gyomromat is összenyomja a baba. Vannak napok, mikor a 2 gyerkőc (3,5 és 2 évesek) ellátása mellett más házimunkára is futja az energiámból, de többnyire rájuk próbálok koncentrálni több- kevesebb türelemmel. Merthogy mostanság az is gyorsan fogy. És ők is érzik, hogy nemsokára itt van köztünk a kistesó.

Lelkileg pedig megvisel, hogy nem tudom a mindennapi dolgokat úgy csinálni, mint mondjuk egy hónapja (mert már azzal is beérném). Miről beszélek? Hogy az 1 fej hagymapucoláshoz is le kell ülnöm, hogy nem tudok a két motorozó gyerek után futni, hogy nem tudok guggolni sem, mert elvesztem az egyensúlyom, hogy nem tudok hajolni, hogy este nehezen kapok levegőt, hogy este romokban marad a konyha és az étkező, mert elpakolni sincs erőm, ..... és még sorolhatnám.

Mindezen dolgok mellett pedig egyetlen egy vágyam van: MENJÜNK MÁR SZÜLNI!

Csoda, hogy nem tudok semmire koncentrálni? Csak sodródom, teszem a dolgom és várok. Várok, várok és ..... nem tudok mást tenni. Képes vagyok a legapróbb dolgokon is felháborodni. Pl. Most látom, hogy a tesóm valami "Hogyan legyek jó nő?" című face oldalt nézeget. Reakció: 1. Van ilyen? 2. Mi az, hogy jó nő? Az oldal szerint vegyél ezt, azt (smink, ruha, stb. bla-bla). A többit már mindenki ismeri. Máskor legyintek az ilyen dolgokra, kár rá időt pocsékolni. Most meg..... erről írok x perce.

Szóval, kedves kismamák! Még jó, hogy az első 12 hét leküzdése után egy nyugisabb, szebb időszak jön, amiből töltekezik az ember ebben a viharos utolsó pár hétben.

Mindenkinek (még magamnak is!) üzenem: TÜRELEM, NYUGALOM, KITARTÁS!

Húsvétra készülök

Szülési terv

A szülési terv tulajdonképp egy lista azokról a dolgokról, amiket szeretnénk, vagy éppen nem a szülés során. Célszerű nem olyan sok dolgot felsorolni, hogy a kórházi személyzet meg tudja jegyezni, és komolyan tudja kezelni. Nem árt a nyelvezetére is odafigyelni. Ne követelőző, inkább kérő legyen a hangvétel.

Erre a listára én fontossági sorrendben és időrendben (már amennyire lehet) írtam a kívánságaimat. A szülészeti felvételkor a leleteim mellé raktam a lapot, és láttam, hogy az orvos elolvassa.

Én eddig mindkét szülésemre vittem, és már most is készen áll a "kiskönyvemben". Ezt a mostani listát most

megosztom veled is kedves olvasó:

1.  Mindvégig a császármetszés elkerülésére törekedni.

2. Amennyiben mód van rá, gátmetszés nélkül szülni.

3. A vérzéscsillapításhoz használt tamponálókat be-és kivételkor én szeretném számolni.

4. A még lüktető köldökzsinórt szeretném megfogni.

Szóval nekem most ennyi a szülési tervem. Eddig az 1. és 4. pont mindig szerepelt a listámon, a többi pedig a körülmények tükrében változott. Pl. az első bébinél még írtam, hogy ihassak, ehessek közben, ha szeretnék. Láttam, hogy ez megengedett, így legközelebb felesleges volt említenem. 4-5 pontnál soha nem volt terjedelmesebb ez a lista. Lehet még esetleg a kádban vajúdást kérni (ha a magzatvíz nem folyt el, van rá lehetőség, lazítja az izmokat, segíti a tágulást), vagy a beöntés mellőzését is (de ez highly recommended, azaz melegen ajánlott) stb. Szóval írhatnám még a tippeket, de mindenkinek egyénre szabott ez a dolog.

Remélem ebből a kis ízelítőből mindenki érti miről van szó, és sokan, akik egy ilyen nagy esemény előtt állnak, élnek a lehetőséggel.

Válasszunk (orvost) vagy sem?

Divatok jönnek, mennek. Ez a hullám a babavárás és szülés területét is érinti az orvos és/vagy szülésznő esetleg dúla választásával. Erről a kényes dologról írnék pár sort.

A hálapénz és az ennek a reményében esetlegesen nyújtott "kivételezés"mind az én, mind férjem elveivel össze nem egyeztethetők. Így már az első terhességemkor rábíztam magam a TB nyújtotta szolgáltatásra, ahol ugyanazok az orvosok rendelnek, akik magánpraxist is működtetnek. Mivel vérvételre és cukorterhelésre ill. téppénzes papírért mindenkinek kivétel nélkül a közös ellátóba kell mennie, így csupán a havi orvoslátogatáskor a váróban eltöltött 1-1,5 óra plusszal (amit olvasással töltöttem) és a pénztárcámban maradó több ezer forinttal gazdagodtam.

Szülés témában rengeteg könyvet elolvastam, hogy tudjam, hogy mi mi után jön, mire lehet számítani. Még a szülészetet és szülőszobákat is volt módunkban megnézni férjemmel szülésfelkészítő tanfolyam keretében, így kevés ismeretlen dolog maradt számomra. Szerintem sokan a tájékozatlanságuk, tudatlanságuk miatt félnek a szüléstől, mert hát természetes, hogy az ismeretlentől mindenki fél. Az ismeretlen terephez meg ha hozzájönnek még az innen-onnan hallott rémhírek, teljes a pánik. Nem szabadna, hogy így legyen! Biztos vagyok benne, hogy kellő felvilágosítással, és ködösítésmentesítéssel rengeteg nő sokkal pozitívabban élné meg életének eme csodálatos pár óráját.

Szóval elméletben abszolút felkészült voltam, és ez a felkészültség és a magamban való bízás óriási önbizalmat adott. Fejben tudtam, hogy maga a szülés rám és a babára tartozik, ez a mi feladatunk, senki más nem csinálhatja helyettünk végig. A férjem jelenléte, akiben bízok, aki a támaszom, pedig megnyugtató a szülőszobán. A kórházi személyzet, akik akkor épp ügyeletben vannak kipihentek, a munkájukra tudnak koncentrálni. Szemben azzal a választott orvossal, akit a szülésre "rángatnak" be ki tudja honnan, és előtte ki tudja mennyit dolgozott. (Erre példa a veszprémi kórház, ahol nem lehet senkinek fogadott orvosa, mióta egy orvosukat kimerültség miatt vesztették el, aki rengeteget ügyelt, majd jöttek a bevállalt szülései és szívrohamban elhunyt.)

A kórházi személyzetre úgy tekintettem, ők csakis azért vannak ott szaktudásukkal, hogy ha bármi probléma felmerül, segítenek. Így a munka oroszlán részét nem bíztam másra. (Szerintem, akinek bármi fogadott xy-ja van, tőle vár enyhülést a fájdalmára. Az orvos irányít. Ilyenkor jön sok felesleges beavatkozás.)

Felkészültem a legrosszabbra, hisz annál, csak minden jobb lehet. Fontos az időtlenség, hogy ne azt számoljuk mióta tart a dolog, mert úgysem tudjuk meddig tart. Inkább a feladatra kell koncentrálni, és a saját intelligens testünkre, a babára. És főleg BÍZNI (szilárdan, megingathatatlanul) MAGUNKBAN, CSAKIS MAGUNKBAN!

Én eddig mindegyik szülésemre SZÜLÉSI TERVVEL (erről majd később) érkeztem. Igen, nem csak a választott orvosnál lehetnek kívánságaink, hanem aki nem fizet, annak az ésszerű kívánságait is szem előtt tartják a kórházban. Ebből tudja a szülésznő és az orvos, hogy mi hogy állunk hozzá a szüléshez, és mit várunk, illetve, hogy felkészültek vagyunk.Eddig mindkétszer úgy éreztem én irányítom az eseményeket, minden úgy van, ahogy szeretném, és ez megnyugtató volt. Eddig egyszer sem csalódtam, elégedett voltam a szolgáltatással, nem érzem úgy, hogy kevesebbet kaptam, mint az, aki hálapénzzel kompenzálta választott orvosa/szülésznője fáradozását.

Sok nővel beszéltem, akik ugyan megengedhették volna azt a plusz kiadást, amit egy ilyen procedúra jelent, de mégsem éltek vele, és ők sem érzik, hogy kevesebbet kaptak volna, mint mások.

Végül megjegyezném, hogy nem ítélek el senkit azért, mert máshogy gondolkodik ez ügyben. Szíve joga, ha ő másképp érzi biztonságban magát. Emellett remélem, sok olvasó bizonytalanságára tudtam választ adni.

Pakoljunk a kórházba

Érdemes 3 pakkot készíteni:

A szülőszobára:
- iratok: kiskönyv, leletek, házassági anyakönyvi kivonat, szülési terv
- kispapa csomag (ha van, aki bejön a szülőszobára)
- fényképezőgép, kamera
- homeopátiás bogyók
- 2 törülköző
- szappan
- 2 papucs (1 zuhanyzós; száraz)
- WC papír, WC ülőkére papír
- zokni (hideg a kő!)
- VÍZ! - nem szénsavas, kis üvegben
- szendvics (szülés után 2 órát a szülőszobán marad az ember megfigyelésen, jól jön a kimerítő munka után)

Anyukának csomag:
- törülközők (kicsi és nagy)
- fürdőköpeny
- pizsamák, pólók, zoknik
- bugyik (én eldobhatót viszek a kórházba mindig)
- betétek
- tisztálkodóeszközök
- EVŐESZKÖZÖK, POHÁR
- ALKOHOLOS FILC (a hűtőbe megírtan lehet élelmet elhelyezni)
- WC papír (igen még egy tekercs)
- telefontöltő
- szopi párna
- szoptatós melltartó, melltartó betétek (én nem szoktam vinni, mert folyamatosan ázik az ember; érdemes kis törülközőt odarakni, az jobb nedvszívó és lehet az sem elég)
- ..... a lista egyénre szabottan szabadon bővíthető

A kisbabának:
- textil pelenka (8-10 db)
- pelenka (popsis)
- nedves törlő
- popsi krém
- lábzsák
- kis takaró, vagy pléd
- rugdalózók, bodyk (évszaknak megfelelően)- érdemes többet vinni, mert bukik a baba stb.
- cumi (igen, érdemes betenni)

9 hónap dióhéjban

Leírom, hogy én, hogy is szakaszolom a terhességet és mikor, mit érzek/éreztem.

Az elején, a pozitív teszt láttán nagy öröm tölti el az embert. Egyből számolni kezd, hány hetes terhes is lehet, mikor kéne elmenni orvoshoz, illetve, hogy mikorra is várható a baba. Majd megejtődik az első orvos és UH (ultrahang) látogatás. Ezek után vártam nagyon azt a bizonyos 12. heti következő UH-ot, hogy minden rendben van-e. Na meg az első felismerhető fotót kapjuk picikénkről, amit mindenki büszkén a ház olyan pontjára tesz, ahol mindig rápillanthat. Illetve sokan ilyenkor mérföldkőnek tekintenek az első trimeszter végére, hogy végre múljon el a reggeli rosszullét, hányás, puffadás, és egyéb más problémák.

Na megvolt az UH, innentől kezdve a 20. hetit várja az ember lánya, hogy megtudja, vajon fiút vagy lányt hord a szíve alatt. Kezdenek szűkek lenni a nadrágok, kell valami kényelmesebb.

A 20. hét környékén aztán nagy izgalommal  ismét UH következik. Végre. Aztán a bébi vagy megmutatja magát, vagy nem. Kapunk néhány fotót róla. Ilyenkor vannak néha csalódások, mert mást szeretne az ember, de a "bánkódás" nem tart ilyen esetben sem sokáig, mert az a lényeg, hogy végre kisbabája lesz. Aztán ezentúl nevén tudja szólítani az anyuka a babát, ha simogatja gömbölyödő pocakját.

A 20. és 32. hét közt tulajdonképp csak a cukorterhelés "izgalmai" vannak (amiről korábban már írtam). Telik az idő, anyuka jól van, a terhesség vége még messze van. Ez az időszak a boldog lebegés állapota. A has még nem elég nagy (de látható), hogy gondot okozzon, a kezdeti nehézségek is homályba vésznek.

Majd elérkezik a 32 hetes UH. Fényképet felesleges kérni, mert olyan nagyra nőtt a baba, hogy alig lehet befogni egy képbe Talán még a pofiját ... Érdemes ilyenkor az élő képre figyelni, ahogy mozog a bébi, és nagyon érdekes dolgokat tud közben produkálni.

Ezután gondolja az ember, hogy elkezd komolyabban is a szülésről olvasni, és lelkileg is kezdi érezni, hogy szüksége van kicsit befelé fordulni, ráhangolódni a szülésre. A hetek telnek, a pocó a pocaklakóval együtt nő. Volt listám is, hogy a baba érkezéséig még milyen házimunkát kell feltétlen megcsinálni, mert tudom, hogy kb. fél évig erre biztos nem jut idő.

Aztán ripsz-ropsz eljön a 35. hét, amikor már érdemes összepakolni a kórházi csomagot, mind a baba, mind az anya részére. Plusz a szülőszobai pakk. (Sok helyen leírják, mit érdemes vinni, de azért majd én is megemlítem, hátha valakinek hasznos lesz.)

Tegnap töltöttem a 37. hetet, kicsit konkrétabban is le tudom írni ezeket az elég intenzív érzéseket, amik mostanság előjöttek. Szóval 1-2 hete az alvás már sehogy sem jó. Többször előfordul, hogy éjjel felébredek, nem tudok aludni. Reggelente 1-2 órára el tudom felejteni, hogy babát várok, mert a testem friss, aztán a nap végére alig tudok menni. Húz le és előre a hasam. Estére egyáltalán nem vagyok éhes, csak iszom, de rengeteget, és úgy érzem nem elég. A málnalevél teát délután iszom, ami kicsit élénkít, mert el tudnék aludni. A gyerekekkel is kicsit türelmetlenebb vagyok, mint szoktam, mert a saját nyavalyáim is elveszik a figyelmem. Aztán már érzem napi 3-4x a méhösszehúzódásokat is, amik néha egy lórúgással érnek fel, így a 3. terhességkor. Mérlegelek, hogy vajon ez már az-e. Aztán nem, megy tovább a nap.

Megmondom őszintén, kezdek egyre türelmetlenebb lenni, mert most kezd igazán nagy teher lenni ez az egész. Tudom, hogy mire már teljesen tele lesz a hócipőm, azaz a testi panaszaim már nem fokozhatók, akkor jön a megváltás, a szülés. Úgy kell gondolni a szülésre, hogy megvált testi bajaimtól. Na persze lesznek majd mások utána, de legalább lehet háton aludni, és nem húz a has. Le lehet hajolni, guggolni, stb....

Az első két terhességemkor a szülés előtti 2 hétben pattanásos lett a nyakam, és hajam sűrűbben kellett mosni. Várom, hogy ezek a jelek lassan most is jelentkezzenek, jelezvén, a hormonjaim is változnak, lassan itt az idő.

Az intelligens test

Avagy lehet-e terhesen szoptatni? Számtalan anyukát és kismamát foglalkoztat ez a kérdés. A kérdésre sokan sokféle választ adnak. Én a falnak mentem az olyan válaszoktól, mikor azt tanácsolták, tessék azonnal abbahagyni a szoptatást, mert árt a magzatnak. És vajon kik mondták ezt? Ha még nem találtad volna ki, kedves olvasó, az orvosok.

A fiamat 15 hónapos koráig szoptattam, és 24 hetes terhes voltam kislányunkkal, mikor Nándi magától abbahagyta. (Persze akkor már csak éjjel szopizott 1x.) Semmiféle leszoktatási "erőszakot" nem vetettem be, így a gyermek is és én is könnyen vettük ezt az "akadályt". Ilyenkor bizonyos hormonok hatására megváltozik az anyatej íze, ami már a nagyobb gyermeknek nem ízlik. Kinek előbb, kinek később, a terhesség előrehaladtával. Erre mondom én, hogy a mi TESTÜNK INTELLIGENS! Mert akkor kezdi ezt a hormont termelni, mikor már a két kicsi táplálása egyszerre megterhelő neki.

Most, a harmadik terhességem elején is szopizott még Klára napi 2x. Aztán a 19-20. héten úgy döntött, elég lesz neki. Őt tehát kicsivel több, mint 21 hónapos koráig szoptattam.

Mindkét babavárásról elmondható, hogy a szülés előtt egy hónappal nekem kezdett hiányozni a szoptatás. Persze nem a 3 óránkénti kezdeti időszak.

A másik testünkkel kapcsolatos dolog a terhesség alatti hízás. Ismételten "csípem" az olyan és hasonló kérdéseket, hogy mennyit szabad hízni a terhesség alatt?

A dolog szerintem fejben kezdődik, mikor valaki megtudja, hogy babát vár. Egyik gondolatában sem szerepelhet a súlya miatti aggodalom, mert ezt vagy azt hallott mástól. Mindenki más és más paraméterekkel indul neki a 9 hónapnak.

Magamat átlagos testalkatúnak mondanám néhány plusz kilóval. Amit most leírok, mindhárom terhességemre egyformán igaz volt. A terhesség elején nagyon étvágytalan voltam. Elfogyasztottam én az addigi adagomat, de több részre bontva. Az ebédem pl. 2-3 részletben, 1-2 órás kihagyással. Aztán a 20. hét környékére normalizálódott ez a dolog. Addigra mindig fogytam 4-5 kilót. Hányni első terhességemkor nem hánytam. másod-, illetve harmadszorra meg összesen talán 4-5-ször, inkább este a fáradtság jeleként.Pont a 24. hét környékén, mikor a cukorterhelés van, kezdtem nagyon kívánni az édességet. Ez néhány hét alatt lecsengett. Utána az étvágyam olyan volt, mint bármikor máskor. Ekkor kezdtem hízni, és így, amit leadtam az elején, azt híztam vissza. A terhesség kezdeti súlyához viszonyítva, így a fiammal 0 kg-ot, a lányommal 5 kg-ot, most pedig 2 kg-ot híztam.

A védőnő és az orvos epés megjegyzéseire pedig ne tessék hallgatni! A baba azt veszi el a szervezetünkből, ami kell neki, és sokan azért kívánósok, mert arra a vitaminra, nyomelemre van szüksége a testének, ami az adott ételben van.