Testvér

Egy kisbaba érkezése bearanyozza a család életét, attól függetlenül, hogy hányadikként érkezik a kis jövevény. Kinél előbb, kinél később érlelődik meg a gondolat, a tett, majd a tény: kistestvér érkezik.

A terhességekről elmondható, hogy volt az első és a többi. Az első, amikor csak magamra figyelhettem, akkor és azt csináltam, amit akartam, illetve jól esett, és a többi, amikor a nagyobb gyermek/ek határozták meg, mikor pihenhetek, mennyit alhatok, hova mehetek, ...

Emellett nemcsak nekünk kell lelkileg felkészülnünk, és szívünkben teret engedni egy másik csöpp lénynek, hanem gyermekünket/gyermekeinket is tanácsos felkészíteni. Gondoljunk bele, mekkora veszteség éri azzal, hogy a szülein mással is osztoznia kell. Itt nem csak a szeretetről, hanem főleg az odafigyelésről, gondoskodásról és az időről van szó. Tőle veszem el azt az időt, amit a másikkal való foglalkozás igényel.

Így tehát nagyon fontosnak tartom őt is bevonni a terhességbe, a várakozásba, majd később a baba körüli teendőkbe.

Fiam 1,5 éves volt, mikor a húga megszületett. Már a terhességem elején elkezdtük mondani neki, hogy a pocakomban hordom a testvérét, de igazán csak akkor kezdte felfogni, mikor láthatóvá vált a nagy has.Oly módon próbáltam őt is bevonni a terhességbe, hogy ő kenhette esténként a hasam (nem volt rá egyébként szükség, mert nem voltak se csíkjaim, se más problémám). Senki másnak nem is engedte ezt a műveletet.

Aztán a szülés közeledtét már ő is érezte, mert nagyon anyás lett, és esténként nagyon kellettem neki. Sokszor elmondtuk neki, mi fog történni, miért nem lesz itthon anya néhány napig. Emellett biztosítottuk, hogy minden nap jöhet hozzánk a kórházba apával. Így is lett.

Nekem volt a legnehezebb itthon hagynom, mikor mentünk szülni. Nem azért, mert ne lett volna jó kezekben, sőt a legjobban. Csak mióta megszületett még soha nem voltam napokig távol tőle.

Szóval minden nap jöttek. Első nap nem akarta megnézni a tesót, kihívott a folyosóra, és ott sétáltunk, nézelődtünk. Második nap már bekukucskált lábujjhegyen a kiságyba, majd a harmadik nap behajolt és megsimogatta. A tesó minden nap hozott neki valami apróságot ajándékba, és mikor haza jöttünk kapott egy nagyobb ajándékot is (amire nagyon vágyott), amit azóta is emleget.

Azóta összenőttek, nagyon figyelnek egymásra, és szeretik egymást.

Most a harmadik bébit is nagyon várják, már játékokat is válogattak neki a sajátjukból, amivel nem játszanak. Ha valamit csinálunk (gyurma, kosár, ..) LorKá-nak is kell egy. Most a lányom viseli nehezen a tesó érkezését, Nándi már egy ilyen traumán túl van. Nagyon nyűgös, és hisztis, általában 1-2 hete velem alszik, úgy nyugodt az éjszakája az egész családnak. Nem könnyű, ahány gyermek, annyiféle felkészülés.

Mindennemű bevonás mellett fontos még, hogy ne érezze a gyermek kitaszítottnak magát. Gondolok itt arra, hogy idejében rakjuk át külön szobába, vagy vegyük meg neki a nagyobb ágyat, és semmiképp se küldjük el óvodába (mármint, hogy akkor kezdi) a tesó érkezése tájékán. Ezekről a dolgokról 2-3 hónappal előbb gondoskodjunk, hogy legyen ideje a gyermeknek megszokni az újat, a mást. Nem szabad mindent egyszerre rázúdítani!