Az utolsó hetek/napok ...

Rég írtam valami komolyabb dologról, és most is csak azért jelentkezem, hogy rövid helyzetjelentést adjak.

Sajnos nem tudom a gondolataimat úgy összeszedni, mint eddig. Holnapután töltöm a 39. terhességi hetemet. Aki többedik terhességén is túl van, az tudja, hogy ezzel a mondattal mindent elárultam. Ezt a 9 hónapot rengeteg szép szóval tudja a magyar nyelv jellemezni, de ez az utolsó néhány hét már valóban terhesség. Nemcsak fizikálisan, de lelkileg is.

Állandó hát- és derékfájás kínoz. Néha a lábam is fáj (és szerencsésnek mondhatom magam, mert nem vizesedek), a hasam estére pedig húz lefelé. Étvágyam nincs, hisz hova is férne az étel, mikor a gyomromat is összenyomja a baba. Vannak napok, mikor a 2 gyerkőc (3,5 és 2 évesek) ellátása mellett más házimunkára is futja az energiámból, de többnyire rájuk próbálok koncentrálni több- kevesebb türelemmel. Merthogy mostanság az is gyorsan fogy. És ők is érzik, hogy nemsokára itt van köztünk a kistesó.

Lelkileg pedig megvisel, hogy nem tudom a mindennapi dolgokat úgy csinálni, mint mondjuk egy hónapja (mert már azzal is beérném). Miről beszélek? Hogy az 1 fej hagymapucoláshoz is le kell ülnöm, hogy nem tudok a két motorozó gyerek után futni, hogy nem tudok guggolni sem, mert elvesztem az egyensúlyom, hogy nem tudok hajolni, hogy este nehezen kapok levegőt, hogy este romokban marad a konyha és az étkező, mert elpakolni sincs erőm, ..... és még sorolhatnám.

Mindezen dolgok mellett pedig egyetlen egy vágyam van: MENJÜNK MÁR SZÜLNI!

Csoda, hogy nem tudok semmire koncentrálni? Csak sodródom, teszem a dolgom és várok. Várok, várok és ..... nem tudok mást tenni. Képes vagyok a legapróbb dolgokon is felháborodni. Pl. Most látom, hogy a tesóm valami "Hogyan legyek jó nő?" című face oldalt nézeget. Reakció: 1. Van ilyen? 2. Mi az, hogy jó nő? Az oldal szerint vegyél ezt, azt (smink, ruha, stb. bla-bla). A többit már mindenki ismeri. Máskor legyintek az ilyen dolgokra, kár rá időt pocsékolni. Most meg..... erről írok x perce.

Szóval, kedves kismamák! Még jó, hogy az első 12 hét leküzdése után egy nyugisabb, szebb időszak jön, amiből töltekezik az ember ebben a viharos utolsó pár hétben.

Mindenkinek (még magamnak is!) üzenem: TÜRELEM, NYUGALOM, KITARTÁS!