Most, hogy közeleg harmadik nagy kalandos utazásom menny és "pokol" között (a szülés), épp a hétvégén kérdezték, honnan lehet tudni, hogy menni kell, komoly a dolog?
Általánosságban igaz, hogy ha elfolyik a magzatvíz, vérezne az ember, illetve a fájásai rendszeresen 5 percesek, indulni kell.
Na de milyen fájások 5 percesek, és honnan lehet tudni, hogy azok azok a bizonyos fájások már?
Az első néhány sor írása óta ismét eltelt néhány hét, és egy hete megérkezett közénk harmadik babukánk, Katica.
Mint gyakorlott kismama, péntek reggel ismét éreztem azokat a bizonyos jósló fájásokat, amik egyre gyakoribbak voltak, és intenzitásukat tekintve kezdtem komolyan kezelni őket. Kb. 2 óra múlva tudtam, hogy még aznap babánk fog születni. Így a 2 gyerek ellátása mellett próbáltam minél több dolgot elintézni (kenyérsütés, ágynemű csere, vasalás, stb.), hogy ne a férjemre maradjon, ha nem leszek itthon. Ezután még 2 órát játszottam, el voltam a gyerekekkel, majd szóltam a férjemnek, jöjjön haza a munkából, mert érzem itt az idő, hogy csak magammal foglalkozzam. Ekkorra a fájások rendszeresek lettek, így hát beültem egy nagy kád meleg vízbe. Ezt azoknak lehet, akiknek nem folyt el a magzatvizük! A kádban a fájások gyakoribbak lettek (egy fájást, a fájás elejétől a következő fájás elejéig számolunk, időpontokat írunk fel: 12:36; 12:43; 12:51- azaz 7 és 8 percesek a példának írt fájások). Amikor már a vízben sem volt kényelmes kiszálltam, és a homeopátiás bogyókat is elkezdtem szedni. A fájások néhány óra múlva lettek olyan sűrűek és intenzívek, hogy a kórházba indultunk.
Szerintem, ha itt az idő, mindenki fogja érezni és tudni, hogy megy szülni. Csak bízni kell önmagában, engedni, hogy a hullámok (fájások) magával ragadják, és egy csodás, de kemény néhány óra élmény marad a gyermek világra jövetele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése