Idén próbálom havonta összeszedni néhány kép és gondolat erejéig, hogy mi történt velünk, mivel a "zanzásított" decemberi összefoglaló sokaknak tetszett.
Nem tudom, ti hogy vagytok, de mi a nyugis december vége és január elseje után alig tudtunk visszazökkenni a hétköznapokba - igaz ez minden évre. Így aztán első héten még a gyerekek sem mentek oviba és suliba, itthon voltunk együtt. Persze kellett volna, de mi éltünk a szülői igazolásunkkal. Nagyokat játszottunk, éltünk a pillanatnak, és épp azt tettük, amihez kedvünk szottyant. Azt hiszem, valahogy így kéne élni.
Egy ilyen lassú péntek után kitaláltuk, hogy vonatozzunk el Győrbe vacsizni. Pont volt két óránk erre a városban, így összeszedtük a gyerekeket, és felkerekedtünk. Imádnak vonatozni, csakúgy, mint mi.
Mire megérkeztünk Győrbe, már nagy pelyhekben hullt a hó. Az adventi sokaság sem volt sehol, csak a város fénybe öltözött utcái utaltak az ünnepek elmúltára. A város saját magához képest csendes volt, szinte kihalt. Ebben a januári hidegben mindenki otthon melegedett. Mi pedig a gyerekekkel kézen fogva sétáltunk a havas belvárosban egy vacsira. Mindenkiben meghagyom ezt az idillikus képet, azt nem ecsetelem, hogy négy gyerekkel nem lehet feltűnés nélkül sehol nyugodtan enni. Szóval ettünk, jóllaktunk, és elégedetten vonatoztunk haza.
A képeken a rekord hosszúságú QR kódos odaútra érvényes jegyünket láthatjátok és a gigászi összegűt (140.-) hazafelé. Nekem sikerült kevesebbet fizetnem hazafelé, mert a 90%-os nagycsaládos mellett a két 6 éven alulinak nem kellett jegy. Odafelé ez a kalauznak nem jutott eszébe. Na mindegy- mi nem megyünk tönkre, de a MÁV...
Másnapra behavaztunk a gyerekek legnagyobb örömére. Ilyenkor reggeli nélkül szaladnak, öltöznek, és mennek a hóba. Készült 2 méteres hóember és sánc is.
Míg ők kint voltak, én itt bent meleg sütivel és teával vártam őket. Örülök, hogy kellően nagyok már, hogy nekem ne kelljen kimennem velük, ha nem akarok.
Ez a tészta egy szintén ráérős napon készül. Szeretjük a gyerekekkel gyúrni és a géppel formázni. Jó móka.
Már előre elkészítettem a meghűléses "bombát", ha valaki gyengélkedne. Gyömbért és citromot kell mézben áztatni. A hűtőben sokáig eláll. Ha szükséges, akkor 1 kanálnyit leforrázni, és elfogyasztani.
Nálunk az elmúlt években a január a betegségről szólt, ilyenkor szokott elkapni mindenkit valami nyavalya. Idén eddig szerencsére még nem kellett használnunk.
Január közepén volt egy hétvégém, mikor csak magamra figyelhettem. Elmentem Kriston intim torna tanfolyamra. A gyakorlatok mellett nagyon sokat kaptam. Itthon Lóri azóta is velem csinálja, vagy hív, hogy tornázzunk.
Közben Loránd névnapot is ünnepeltünk. Bár a legkisebb azt kérte, hogy a karácsonyfát ne bontsuk még le (ez névnapja után 2 napig ment, mert annyira hullott a fa), de emellett az ajándékának is nagyon örült.
Nándiban pedig felvillantak az emlékek:
- Anya, azért hozzátok le a bölcsőt, mert kisbabád fog születni?
- Nem, nem fog kisbabám születni. Miért, Nándó, azt hiszed, ezt nem mondtuk volna el nektek?
Közben Lóri beköltözött a gyerekszobába Katicához. Nagyon tetszik neki az új hely. Az első pár napban még a kiságyában aludt, mára a nagyágy az övé, a kiságy csak leesésgátlóként funkcionál. Persze az éjszakáink nem lettek egyszerűbbek. Én ugyanúgy 2-3-szor kelek. Sokszor Lóri mellett alszom el, és mikor megébredek, bebotorkálok a saját ágyamba. De legalább esténként már olvashatok a saját helyemen.
Klára szülinapjára nagyon készültünk. 3 napig ünnepeltük. A napján csak mi, hatan. Másnap a barátokkal volt a délutáni zsúr, szombaton pedig a tágabb család jött köszönteni a mi 7 éves nagy lányunkat.
Az első napunk meghitt volt, a második hangos, a harmadik örömteli. Szombat estére azonban mindenki belefáradt a nagy ünneplésbe; legjobban az ünnepelt.
Ahogy elmúlt a szülinap, úgy múlt el a január is. Olyan sok minden történt, hogy nem is tűnt idén olyan hosszúnak ez a hónap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése