Karácsonyra lelassultunk a december folyamán, és még tart ez az érzés. A gyerekek téli szünetét megtoldottuk a hét utolsó két napjával, így csak holnap kezdenek. Jó hír, hogy itt a tél a maga zord, havas, néha fehér, néha saras ruhájában.
Dióhéjban mesélek az elmúlt hónap várakozásáról és az ünnepről.
A gyerekek ragaszkodnak a csoki adventi naptárhoz, így mindenki kapott egyet. Lóri nem bírta kivárni a december elsejét, és nem is értette miért csak napi egy bontás van, hisz tele a dobozka. Sőt! Napjában többször is eszébe jutott, és mindig bontott egy csokit, ha nem láttam, így aztán jobbnak láttuk eltenni őket, és mi porciózni neki. A nagyok pedig dugták előle a sajátjukat.
A végén emiatt is örültem a karácsonynak, hogy kiürült.
Adventi vásárban sem voltunk. Egyedül egy nagy áruházba kellett elmennem kabátért (rizikós interneten venni - pedig minden ruhánkat ott veszem - , mert a kabátok belsejét, ahol a bélésnek kéne lennie, nem mutatják, mert legtöbbször nincs is) a legnagyobbnak, ahova Lóri is elkísért. Ott megcsodálta, megsimogatta a karácsonyfákat, és rengeteget mozgólépcsőztünk.
Ez a róka, hátán fácán nénivel nagyon felizgatta piciny kis lelkét. Főleg, hogy a Nyúl Péterből tudja, hogy a róka milyen ravasz és gonosz. De le kellett fényképeznünk, hogy a tesóknak is megmutathassuk itthon.
Advent harmadik hétvégéjén mindenki örült a frissen esett hónak.
A lovas csapat mindenki kedvencét, Csabi lovat is bevonta a szánkózásba. Igazi élmény volt a gyerekeknek.
A mi januári Kláránk kedvenc évszaka a tél. A hóban fekszik, ha teheti.
A legjobb Apa pedig minden mókában benne van.
A karácsonyi főzésben a legkisebb is segített.
Mindenkinél máshogy van az ajándékozás és a fa díszítése. Nálunk 24-én reggelre érkezik meg a Jézuska. Ezt azt jelenti, hogy az angyalok előtte éjjel szorgoskodnak. Nándi olyan izgatott volt, hogy 22-kor tudott csak elaludni. Akkor tudtunk érdemben nekiállni kedvenc tevékenységemnek a fa díszítésének. (Ha lenne karácsonyfa díszítő foglalkozás, én biztos elmennék önkéntesnek.) Idén a piros- fehér díszek mellett maradtunk a milliónyi pici led égővel párosítva. Nem tömtük tele a fát, a szaloncukrok is egy kosárban vannak alatta. (Annyira kiették magukat a gyerekek az adventi naptári csokiból, hogy nemigen kérnek szaloncukrot. Még Lóri sem dézsmálja.)
A fa díszítése, és a családi csocsó összeszerelése elvett egy kis időt, így 01:15-kor zuhantunk ágyba. Nándi pedig 02:00-kor jött, hogy megjött a Jézuska, látta a fát, fel lehet-e kelni. Persze, hogy nem volt a válaszunk. Aztán már ő nem tudott visszaaludni. Hallottuk néha, hogy ébren van, tesz-vesz, de ragaszkodtunk hozzá, hogy legalább 6-ig bírja ki. Akkor aztán teljes mellszélességgel riadóztatott mindenkit: a tesók kiugrottak a meleg takaró alól, és izgatottan futottak, mi meg a férjemmel szinte úgy másztunk ki az ágyból.
A sok kis ragyogó szempár, és az öröm, ami az arcukra kiült, természetesen kicsit felrázott minket is.
A két mézeskalács díszt, amit mesteremberek készítettek szívvel lélekkel, már mind a 4 gyerkőc kinézte magának, és várják, hogy meg lehessen enni. Felezzük őket. Jövőre pedig legalább 4 lesz a fán. Ugye, milyen mutatós?
A korai kelés után fekve jobban megy a játék.
Idén végre elégedett vagyok a fánkkal. Nem gondolom azt, hogy majd jövőre formásabbat választok. A gyerekek első dolga reggel, hogy felkapcsolják az égőket. A nap végén pedig az utolsó lekapcsolja, mikor nyugovóra tér.
Nem bontjuk le Vízkeresztkor. Szeretjük. Köztünk lesz, míg el nem kezd hullani nagyon a tűlevele. A szívünkben még karácsony van.
A hasáért nem száll harcba az unokatesóval.
Én imádok szőni. Remélem Klára is szeretni fogja. Ügyesen tanulja.
Levegőzés. Irány a játszótér.
A Papa mellett falatozik Lórika. Természetesen a tehenes (Múúúús) bögrét kikövetelte magának minden alkalommal.
Kis Manónak nagy ajándék.
Örömteli pillanatok.
Karácsonyi szülinapos nagy fújásra készül, pedig nem is 41 a gyertya.
Szenteste a templomban. A két nagy nagy kedvvel szerepelt a karácsonyi műsorban.
Elkezdtük a korcsolya szezont. Katicának újra meg kell tanulnia, de a két nagy, mintha tegnap vetette volna le a koriját.
