2016. január 22., péntek

Barbie ház

Klára mindjárt 4 éves. A babázás nálunk Barbie babákkal folyik, mert ezeket tudja öltöztetni, és "mert olyan szépek, mint a királylányok". A tündéres, királylányos korszak is most virágzik nála.
Születésnapjára leghőbb vágya egy Barbie ház.
Körülnéztünk a piacon, majd nyugtáztuk, hogy a jó minőség nem találkozik sem a jó ízléssel, sem a mi általunk elképzelt árfekvéssel. Így maradt a fantáziám.

Először is, láttam, hogy rengetegen hirdetik feleslegessé vált Barbie házukat. Nem szerettem volna magam is néhány év múlva a hirdetők közt lenni, így kitaláltam, hogy egy szuper polc is berendezhető háznak, amit ha megun a gyerek használhatja rendeltetésszerűen. A választásom így egy rózsaszín Ikea polcra esett, amit a saját magam által készített bútorokkal rendeztem be. (Kivétel a fürdő, mert azt karácsonyra kapta.)








A kész házról is rakok majd fel képeket később.

Elmaradás

Bizony, az őszi ovikezdés óta van egy kis restanciám.
Röviden összefoglalva: boldogságba, nyugalomba, egészségbe és fáradtságba burkolózva éljük mindennapjainkat a családdal és környezetünkkel.
Kicsit bővebben. Átmeneti elbizonytalanodásunkból és kishitűségünkből (hogy van erőnk, türelmünk újra egy kis lélek e földi útját végigkísérni) a Teremtő október elején egy újabb családtag érkezésével rázott fel minket. Azóta tudjuk, hogy az eredeti tervek, elképzelések (amelyek szívünk mélyéről jönnek) mindig jók, tiszták, nemesek és Istentől valók. Nyár elején pedig Loránddal lesz teljes a családunk.
A gyerekek egészségesek, még betegség miatt szerencsére nem hiányoztunk az oviból. Katica nyár vége óta beszél, énekel, mondókázik. A nagyok pedig megtalálták a személyiségükhöz (jelenleg) legközelebb álló tevékenységet az ovin túl is. Nándi sakkozik, Klára lovagol.
Mi szülők pedig az ő gondozásuk, nevelésük mellett, ami a nap 24 óráját teszi ki, próbálunk heti 1-2 órát csak magunkra koncentrálni. Apuka szintén sakkozik, én pedig tai chi keretein belül próbálok friss energiához jutni.