Elmaradás

Bizony, az őszi ovikezdés óta van egy kis restanciám.

Röviden összefoglalva: boldogságba, nyugalomba, egészségbe és fáradtságba burkolózva éljük mindennapjainkat a családdal és környezetünkkel.

Kicsit bővebben. Átmeneti elbizonytalanodásunkból és kishitűségünkből (hogy van erőnk, türelmünk újra egy kis lélek e földi útját végigkísérni) a Teremtő október elején egy újabb családtag érkezésével rázott fel minket. Azóta tudjuk, hogy az eredeti tervek, elképzelések (amelyek szívünk mélyéről jönnek) mindig jók, tiszták, nemesek és Istentől valók. Nyár elején pedig Loránddal lesz teljes a családunk.

A gyerekek egészségesek, még betegség miatt szerencsére nem hiányoztunk az oviból. Katica nyár vége óta beszél, énekel, mondókázik. A nagyok pedig megtalálták a személyiségükhöz (jelenleg) legközelebb álló tevékenységet az ovin túl is. Nándi sakkozik, Klára lovagol.

Mi szülők pedig az ő gondozásuk, nevelésük mellett, ami a nap 24 óráját teszi ki, próbálunk heti 1-2 órát csak magunkra koncentrálni. Apuka szintén sakkozik, én pedig tai chi keretein belül próbálok friss energiához jutni.