Nyaralás 1 - Olaszország

Annyira lefoglal a könyves blogom, hogy eltelt a nyár anélkül, hogy írtam volna ide. Most próbálom kicsit pótolni azzal, hogy mesélek az első nyári nagy kalandunkról.

Olaszország pártiak vagyunk, így nem volt kérdés, hogy idén hova menjünk nyaralni. 11 éve, a nászutunkon voltunk utoljára Lido di Jesolóban, így gondoltunk ideje megmutatnunk a gyerekeknek is ezt a fantasztikus helyet. 

Mivel a nyári szünet első két hete rengeteg konfliktustól terhes (tapasztalatból mondom), mert még egymásra kell hangolódnunk, így a második hétre foglaltunk szállást, ami június utolsó hete volt. Klárával előtte beszélgettünk:

- Anya, te mit szeretnél szülinapi ajándéknak?

- Nem tudom.

- Pont akkor megyünk nyaralni, így akkor az lesz a te szülinapi ajándékod, jó? 

Hát, soha rosszabbat!

Szombat hajnalban (3 órakor) indultunk. Hogy ez összejöjjön, 3 napig pakoltam, vasaltam, mostam, rendezkedtem. Közben férj dereka becsípődött, mert olyan nagy hévvel focizott a gyerekekkel, így örültem, hogy a tetőbokszot fel tudtuk egyáltalán rakni. Szóval bepakoltam, ápoltam, sajnáltam (bár nem tudom, hogy őt, vagy magamat jobban, mivel egyedül pakoltam be a kocsiba) és erőt gyűjtöttem a 6 órás úthoz. 

Imádom ezt a hajnali sötét indulást, a Wörthi-tó környékét, az osztrák, majd az olasz hegyeket, és megkönnyebbülés, mikor mindezt magunk mögött tudjuk a rengeteg alagúttal együtt (bár nagyon-nagyon szeretjük őket) és a tengeri meleg és napsütés fogad már reggel minket. 

Szállást 4 gyerkőccel elég nehéz volt találni, mert sok szempontnak meg kellett felelnie: mindenképp apartmant akartunk, minél közelebb a parthoz (pont a parton volt a mienk), parkolóval stb. Egy két szintes lakrészünk volt: alul konyha, nappali, terasz, étkező, fent két szoba, fürdő. 

A gyerekeknek nagyon tetszett, főleg a lépcső miatt.

Ezek a csilli-villi pénznyelő játékok persze nem maradhattak ki, teljesen oda voltak értük a gyerekek. Napi szinten mentünk, hogy felüljenek. De nem dobtunk be egy centet sem, mert anélkül is tökéletesen megfelelt nekik. Keményen tartottam magam, hogy nehogy elhúzzon bármiféle kísértés, de sikerült- mondom kicsit büszkén.

 A születésnapomon ellátogattunk Aqualandiába. Kicsit tartottam tőle, hogy négy gyerekkel ketten hogy fogjuk bírni a rengeteg csúszdázást, de nem volt gond. Sőt. A reggel 10-18-ig tartó nyitvatartási időn túl is tudtunk volna maradni.

 A lányokat ez a régi patinás lovas körhinta tartotta lázban. Fel kellett rá ülnünk.

A homokozás volt a legjobb játék. Apa minden gyereket nyakig betemetett. Lóri a vizes testével hempergett előszeretettel a homokban. 

Bringózott egy nagyot a család, ami szintén szuper kikapcsolódásnak bizonyult a kissé borús időben. Lóri szandiját sikerült is elhagynunk, de vissza tudtam érte szaladni a főúton, mert nem jött mögöttünk senki. Bár visszafelé az alvópárnájával játszotta el ugyan ezt, akkor a mögöttünk lévő kocsi padlóféet nyomott, leugrottam a járgányról, és elnézések közepette összeszedtem azt is.

 A legjobb programnak a reggeli kagylógyűjtés mutatkozott. Megfertőztem a gyerekeket, így talán két reggel kivételével mindig lent voltunk a parton, míg apa a legkisebbel durmolt. Szép kis gyűjteményünk lett, mire hazajöttünk.

 A víz és a pancsolás mondanom sem kell, hogy az utolsó délután volt a legjobb.

A másik nagy fogadalmam is sikerült, méghozzá, hogy nem internetezek. Mivel Ricsi sokszor használta a telefonját mellettem, így eleinte nehéz volt. De elmondhatom, hogy ennyire töményen régen éltem már meg bármit is. Mert nem vitte el az internet más felé a figyelmem. Ajánlom mindenkinek, hogy próbálja ki egyszer. Nagyon nagy felfedezéseket lehet ezáltal tenni.

A könyv, amit itt olvastam szintén telitalálat volt.

Visszavágyunk! Már most nézegetjük, tervezgetjük a jövő nyarat.