Eső után

Játék

A négy  gyerekem a legnagyobb egyetértésben játszik, szállodát építenek, ahová    nyaralni mennek. Egyszer csak hallom:
- Katica, nem baj, ha megzavarom egy kicsit a figyelmedet?

Hát, nem édes?!

A bárányhimlőn túl

Megérkezett, amire olyan régóta vártam: a bárányhimlő.
Mármint én már voltam, de végre a gyerekek is elkapták. Egy betegség, aminek én személy szerint örülök, mert tudom, hogy felnőtt korban, illetve várandósan milyen veszélyei vannak. Nem, nem oltattam be őket,  mert az csak 5 évig véd, meg nem is egészen véd, stb. Szóval ellene vagyok.
Mindenkit riogatnak ezzel a betegséggel, és elkezdenek félni az emberek.

Persze nem vagyunk egyformák, és mindenki szervezete máshogy reagál. Látom ezt a gyerekeimen is. Klárán több, mint 2 hete jöttek ki a pöttyök, és már meg is gyógyult. Most a másik kettő pöttyös. A viszketésen kívül csak Nándinak volt láza, de a szervezete szépen dolgozott. A kicsi pedig még nem kapta el. (Majd 1,5 hét múlva látjuk rajta esetleg, ha...)

Szóval a pöttyökön túl, és a mögött ez az időszak kiválóan alkalmas, hogy a nyárra hangolódjunk, ugyanis minden gyermekem itthon van. (Mert ugye, ha az egyiknél itthon volt a másik, illik ugyanúgy reagálni a következő esetben is.)
Reggeltől estig megy a szabad játék és móka, melyet néha veszekedések, hangoskodások tarkítanak. Én is kicsit lassabb üzemmódba kapcsoltam, olyan jó, hogy nem sietünk sehova. Élünk bele a mába, élvezzük a pillanatot. Teljesen más szemmel látom így őket.

Szeretem a tavaszt. Nem csupán magáért, hanem a várakozásért, ami ilyenkor a levegőben van. Várjuk a jó időt, a nyarat, az iskola/óvoda végét, a SZABADSÁGOT. Úgy érzem kiszabadulunk: nem csak a természetbe, más környezetbe, hanem levethetjük láncainkat (a kötelezettségeinket), amit nap mint nap cipelünk.

Buzdítok mindenkit, hogy tervezzen, várjon és élvezze a nyarat, az életet!