Ma délután Nándi hazaért, és kért kartont, hogy ő tabletet csinál. Kérdeztem, tudja-e, mi az? A válasz nemleges volt. De Cs. is készített az oviban, mert ő is látta valakinél, mondta. Nándi pedig sakkon a szünetben látta, hogy a fiúk azon játszanak valamit.
Szóval az én kreatív, okos fiam elkészítette a maga verzióját, amit imád, és amin közösen játszunk. KÉPZELETBEN!!! Ha megnyomok egy gombot, egyből mondja, mi történik a képernyőn.
Sokan vagyunk, sokfélék. Rengetegen dicsekednek, hogy a gyermek már óvodás korban milyen jól kezeli a gépet, milyen jót játszik rajta.
Nálunk (még) nem tudják kezelni a gyerekek a számítógépet (sem a tv-t). Mi pedig arra vagyunk büszkék, hogy a mai világ sodrása nem szippantott be, és tudjuk tartani, követni az általunk értéknek tartott dolgokat. Tudjuk, hogy iskolás korban a mai modern kütyük használatát pillanatok alatt eltanulják kortársaiktól, ez kivédhetetlen. Addig pedig próbáljuk biztosítani a terepet, hogy kreativitásuk, képzelőerejük, és megingathatatlan hitük tovább szárnyalhasson.
Antoine de Saint-Exupéry gondolatai igen aktuálisak a témában:
"Nem kétséges, rossz dolog, hogy az ember elnyomja a nyájat. De ne
ebben véld felfedezni az igazi rabszolgaságot: az igazi rabszolgaság az,
amikor a nyáj tapossa el az embert."
