2017. december 22., péntek

Elröppent hónapok

Itt vagyok. Élünk! Egészséges mindenki!

A három legfontosabb, ami így eme hosszú hallgatásom óta eszembe jut. Bizony, nyár derekán posztoltam képekben utoljára rólunk.

Azóta ismét beszippantott a nagyvilág kit-kit új szerepben: Nándi iskolás lett, Katica óvodás, én pedig dolgozom (heti 3 óra) az iskolában. A saját részemről nem így terveztem, de az élet kínálta lehetőségek nem akármi miatt gördülnek elénk.
Egyenlőre úgy látom, hogy a legkisebb, itthon lévő fiam ennek a legnagyobb haszonélvezője. Ugyan az első hetek nehezen teltek a nagypapával, de mára nagyon jól összemelegedtek. Lóri így nyitottabb lett mások felé, ennek következtében megjött a bizalma, és elkezdett enni. Elfogadja a szilárd táplálékot, és mérhető mennyiséget eszik belőle, nem csak szopizik. Úgy látom, már várja, hogy jöjjön a papa, arra az 1-1 órára heti háromszor, mert ő bizonyos dolgokban engedékenyebb, mint én...
Persze nekem is jót tesz, hogy mással is foglalkozhatok, és agyilag felfrissülök, mikor az órámra készülök. Viszont így még kevesebb időm van azokra a dolgokra, amiket csak úgy passzióból szeretnék. Az agyam folyamatosan jár, csak a fáradtság legtöbbször felülkerekedik, így maradnak a tervek...

Közben egyre tudatosabb vagyok étkezés terén is. Nem tudom említettem-e, hogy mindenféle péksüteményt és a kenyeret is magam sütöm, a boltban nem veszünk semmi ilyet. Jó, néha kiflit, ha elfogy (mert van hogy a meleg délután sütött kenyér reggelre már nem elég). 
November vége óta pedig nem veszünk a boltban semmiféle felvágottat. Bizony nem egyszerű, mert nem lett olyan változatos az étrendünk, mint volt, és több macera a húskrémek és házi "szalámik" készítése, de megéri. A férjem sajnos hajlamos elgyengülni ezen a téren, de bízom benne, hogy kitartunk.

Az Advent ismét csendesen telt, bár kevésbé lassan, mint tavaly. A nagyvilág zaját kizártuk, az ajándékokat (Lego, könyvek, társas) előkészítettük. Tegnap kitört a szünet, így itthon vagyunk együtt. Készülünk. Szépen, most már lassan.

A gyerekek karácsonyi műsorán pedig megtaláltam számomra az idei kedvenc új karácsonyi dalom. Ezt küldöm mindenkinek nagy szeretettel Áldott, Békés, Boldog Karácsonyt kívánva!!!

Pintér Béla: Gyere el a jászolhoz  https://www.youtube.com/watch?v=t7R-4o9qtLc

2017. július 3., hétfő

Nyári itthoni szösszenetek








Vakáció???

2 hete dübörög  a várva várt vakáció.
Hétfő reggel, 5:50 Lóri ébred. Nem csendesen, így a férjemnek felesleges is az ébresztő funkció a telefonján. Lóri már rég a fejünkön mászik és csatakiáltással próbálja mindenki tudtára adni, hogy ÉBRESZTŐ, mikor a "vekker" csörög. Aztán kimászás az ágyból, végigszáguld kiabálva a folyosón, mire Nándi is felébred. Megy a mókázás, alig látok ki a fejemből. (21- kor sikerült az este nagy nehezen elaltatni a legkisebbet, a többiek kb. 20 perccel előbb szenderedtek el. Utána pedig még szükségem volt arra a 2 óra énidőre.)
Ébred Klára is. Közben megy a csata a tv ellen. Nem szeretem, nem akarom, hogy reggelente bármit is nézzenek. Helyette elővesszük a mesekönyveket, és mindenkinek olvasok mesét. Persze, hogy ezen is összevesznek: kinek olvassak előbb, közben Lóri is engem akar meg a könyveket.
Apa már rég elment, mosolyogva indult hétfő reggel a munkába. Hát megmondom őszintén, én is mentem volna helyette szívesen.
Reggelizünk. Vagyis a nagyok, Lóri a spejzban felmászik a fa fellépő tetejére. Én a gyereket emelem, ő meg a fellépőt emeli. Aztán ... ráejti az élével a bal lábfejemre. Ordítok fájdalmamban. Gyerek lerak. Az asztalra nézek, és látom, Klárának sikerült 250 g joghurtot a terítőre borítania.
Itt a vég, gondolom.
Mire feltakarítom a joghurtot, a lábam is bedagad, nem tudok a papucsba bújni. Aztán Katica kel sírva, mert arra ébred, hogy bepisilt. Következő mentőakció indul...
A két nagy unatkozik, kénytelen vagyok a Tüskevárat elindítani nekik. Katica eszik, közben látom, Lóri álmos.
Lórit elaltatom. 9:00 DÉLELŐTT.
Megyek bepakolok a mosógépbe, a csatateret próbálom megszüntetni (kb. délutánra, mire a férjem hazaér, sikerül is) és a többi gyerekemnek is én kellek.

JÓ REGGELT, SZEBB REGGELT!!!

2017. június 6., kedd

VAKÁCIÓ!

Várom a nyári szünetet a gyerekekkel együtt. Már 3 hete visszaszámolunk. Itthon próbálok nemcsak lelkileg, hanem fizikálisan is berendezkedni a nyárra. Teraszok nyáriasítva, trambulin, medence a helyén. Sőt idénre egy lakóval is bővültünk: ő Tapsi a család nyuszija, akiért rajonganak a gyerekek. A legjobb mégis az a megnyugtató tény, hogyha megnő és hidegre fordul az idő, eredeti gazdája várja vissza szeretettel.
Rengeteg a terv, a várni való, és minden jó.
Helló nyár!!! Már vártunk!





2017. május 8., hétfő

Tablet


 Mi ez? Felismeri valaki?







Ma délután Nándi hazaért, és kért kartont, hogy ő tabletet csinál. Kérdeztem, tudja-e, mi az? A válasz nemleges volt. De Cs. is készített az oviban, mert ő is látta valakinél, mondta. Nándi pedig sakkon a szünetben látta, hogy a fiúk azon játszanak valamit.

Szóval az én kreatív, okos fiam elkészítette a maga verzióját, amit imád, és amin közösen játszunk. KÉPZELETBEN!!! Ha megnyomok egy gombot, egyből mondja, mi történik a képernyőn.


Sokan vagyunk, sokfélék. Rengetegen dicsekednek, hogy a gyermek már óvodás korban milyen jól kezeli a gépet, milyen jót játszik rajta.
Nálunk (még) nem tudják kezelni a gyerekek a számítógépet (sem a tv-t). Mi pedig arra vagyunk büszkék, hogy a mai világ sodrása  nem szippantott be, és tudjuk tartani, követni az általunk értéknek tartott dolgokat. Tudjuk, hogy iskolás korban a mai modern kütyük használatát pillanatok alatt eltanulják kortársaiktól, ez kivédhetetlen. Addig pedig próbáljuk biztosítani a terepet, hogy kreativitásuk, képzelőerejük, és megingathatatlan hitük tovább szárnyalhasson.
Antoine de Saint-Exupéry gondolatai igen aktuálisak a témában:

"Nem kétséges, rossz dolog, hogy az ember elnyomja a nyájat. De ne ebben véld felfedezni az igazi rabszolgaságot: az igazi rabszolgaság az, amikor a nyáj tapossa el az embert."

 

Lego kiállítás és Medvepark










2017. május 1., hétfő

Bakony

Végre itt a jó idő, ma délután elmentünk a bakonyi "Gyilkos tóhoz".
Katica drága nem bírja megjegyezni, hogy Bakony, így kiált fel, mielőtt indulunk: - Na, indulunk már a Takonyba?