Vannak pillanatok, mikor megállok, elgondolkodom, és büszke vagyok magamra, magunkra. Mióta gyermekeim vannak, érzékelem, hogy folyamatosan fejlődöm. A nevelés nálunk nem csak ösztönösen jön, hanem sok szakirodalmat is olvasunk (főleg könyveket; ki nem állhatom az internet 5 soros nevelési gyorstalpalóit!). Amit úgy érzünk, próbáljuk alkalmazni a mindennapokban, szem előtt tartva a legfontosabb tényezőt: TÜRELEM.
Persze a nap végére nekünk is fogytán van a tarsolyunkban, de most elmesélek egy mai sztorit, hátha tőlem is tanul valaki. Előrebocsátom, nagyon elégedett vagyok eme szituációs megoldásommal!
Ebéd után vagyunk, Katica mesét szeretne nézni a számítógépen. Mondom neki, hogy nem, most nem nézünk mesét, hozzon könyvet, amiből mesélünk. Ez nem tetszik neki, sőt ... Sír, kiabál, hisztizik, és próbálkozik 1x, 2x, ... Sikertelenül. Mérgében dobálja a kis fotelt, széket, és apróbb dolgokat, ami a keze ügyében van a földön. Nem beszél velem. Gondolkodom, mit csináljak, közben nyugodt maradok. Próbálok beszélni hozzá, de jobbnak látom, csendben maradni. Leülök Lórika mellé az ágy szélére (néhány lépésre Katicától), és figyelem csendben. Majd előveszem a kalimbát (hangszer) és játszok rajta lassan, nyugodtan -csak úgy, magamnak. (A hiszti elején közben 2 mesekönyvet készítettem magam mellé.) Katica érdeklődően néz, és a lábam elé ül az állatkáival (közben még hüppög). Kicsit később nekidől a lábamnak. Majd feláll, és kérdezi (már nyugodtan), hogy kipróbálhatja-e. Persze, hogy igen. Játszik. Kérem, üljön az ölembe, zenéljünk együtt. Hozza az állatkáit, és már az ölemben is van nyugodtan. Közben látható helyre húzom azt a könyvet, amiből mesélni szeretnék neki (ő is szereti ezt a könyvet). Hirtelen érdekelni kezdi és a könyv borítójáról kezdünk beszélgetni. A kalimbát elrakom, közben Lórikát megszoptatom, és mi beszélgetünk nyugodtan a borítóról, majd a belső borítón szereplő állatokról, és már ott is vagyunk, hogy Katica fellapozza a könyvet, és maga kéri, meséljek belőle. Kérdezem, melyik állatról szeretne mesét hallani, és a kép alapján kiválasztjuk közösen. Kétszer kéri ugyan azt. Elmesélem, majd megkérem, szedje össze az alvókáit, és menjünk lefeküdni. Próbálkozik még egyszer egy mesenézéssel, és a mostani nem válaszomat higgadtan, és nyugodtan elfogadva, elindulunk közösen, hogy lefektessem. Beteszem az ágyikójába az alvókákkal együtt, betakarom, és mindjárt álomországba repül.
Néztem, 20 perc telt el a hiszti elejétől a lefekvésig.
Persze nem sikerül mindig ilyen szépen megoldani 1-1 ilyen szituációt, és amikor a végkifejlet, a mese nélküli lefektetés volt, ugyanúgy 20 percig vagy még több ideig tartott, míg elaludt. Közben persze orrot kellett törölni, pisilni menni, és más figyelemelterelő, és "foglalkozz velem" c. móka. Közben pedig rengeteg energiámat emésztette fel.
Háát, szóval így is lehet hisztit kezelni, és azt hiszem érdemes és eredményes is!!
