Minden család életében fontos kérdés a gyermek szobája és alvóhelye. Mindhárom gyermeknél máshogy álltunk a dologhoz.
Az elsőnél ugyan gondoltunk külön szobára, és kicsit furcsán is éreztem magam, hogy mi nem készítettünk a gyermeknek külön kifestett, és tip topra berendezett álomszobát. A nyomás ellenére maradt a közös szoba, mert a saját kényelmemet néztem, hogy friss szülőként minél kevesebbet kelljen fent lennem etetéskor 3 óránként. Azt hittem nem lehet megszokni az éjjeli 2-3 óránkénti kelést, de tévedtem, a harmadiknál már könnyebb elviselni. A közös alvást a babával nemigen szorgalmaztuk. Egyrészt féltünk, nehogy ráfeküdjünk, másrészt minden tapasztalt gyermekes óva intett tőle, mert soha nem tudjuk majd kipaterolni az ágyunkból. Elhittük. Háromnegyed évesen azért külön szobába költözött a baba. Szépen megcsináltuk, de 2-3 éjszakánál többet nem bírt sem ő, sem mi. Költözés vissza. Aztán 1,5 éves kora előtt megérett a külön szobára, mielőtt a húga megszületett volna.
Tesó már gondolkodás nélkül a szobánkba került, és a bölcső is az ágy mellett volt. Mikor nagyobb lett, már a szülői ágyban alvás sem volt téma. Köztünk reked? Kit érdekel, hisz olyan édes, és olyan gyorsan felnőnek. Ki kell élvezni. Klára 8 hónapos koráig igényelte a velünk alvást, aztán mikor körbefordult, és mi az ágy szélén élünkön aludtunk, megelégeltük a dolgot. 2-3 éjszaka alatt "rend" lett. Tesóhoz került egy szobába, és mindketten élvezik azóta is. Sőt, mióta nagyobb, egy ágyban alszanak. Ők kérték, és mi engedtünk nekik. A nagy kívül, a kicsi bent. Így érzik biztonságban magukat. Éjjel, mikor átmegyünk betakargatni őket, mindig összeérve alszanak. Hihetetlen ez a kapcsolat köztük!
Katica egy évvel ezelőtti érkezésekor már nem volt kérdés, hogy én alszom a babával a mi ágyunkban, a férjem pedig a két naggyal. Ez a baba 3 hónapos koráig így ment, aztán átkerült a kiságyába. A férjem vissza hozzám. Azóta ez az állapot nem mindig tartható. A férjem soha nem tudja, hol ébred reggel ... A bébi éjszakája kiegyensúlyozott, így a mienk is jobb, mint akkor lenne, ha ragaszkodnánk holmi elvetemült, őrült konvencióhoz.
Szóval, mindenkit arra bíztatok, csinálja úgy, ahogy a babának és neki jó, senkire ne hallgasson! NEM IGAZ, hogy a gyerek örökre köztük marad! Az első gyereknél azt értük el, hogy soha nem akar a mi ágyunkba jönni, csak a sajátjába, és nem is szereti, ha mellette maradunk mese után.
