Ismét itt a farsang. Csinálom is gyakran a fánkokat, amire rákapott a család.
Ma délután pedig részt vettünk családilag az első ovis farsangon.
Szerencsére a gyerekek nem dobták olyan magasra a labdát jelmez ötletükkel: Nándi gomba, KLára hóember volt. A gombasapit kölcsönkaptuk, a többit pedig egy kiszuperált lepedőből varrtam. Mivel egész héten viselhetik a jelmezeket a gyerekek, így fontos szempont volt a kényelem, és praktikusság.
Nándó az oviban látta a többieket is beöltözve, így nem volt gond neki is maskarát ölteni, KLára lelkesedése, viszont gondoltam, hogy szalmaláng életű.
Délután 40 percem volt, hogy ébresztéstől 2 gyerek etetésével, öltöztetésével útra készen álljunk. Míg KLára magokat csemegézett, pofiját arcfestékkel hóemberessé varázsoltam. Nagyon ügyesen viselte ezt a tortúrát, csakhogy mikor a tükörbe nézett elsírta magát, és onnantól vége volt mindennek. Le kellett mosni a remekművet, aztán nem akarta felvenni a jelmezt, a kitömésről meg hallani sem akart. Legalább Micike (Katicát mostanában így becézzük) kipihenten és jóllakottan mosolygott a világra. Aztán mégiscsak sikerült elindulni ...
A nagyok, akiknek és akikről a délután szólt, kicsit megszeppenve a mi közelségünkből nézelődtek, míg Katica volt az, akinek a citera hangja bearanyozta a délutánját...
