Nézzük ezt az elmúlt hetet a családtagok szemével.
NÁNDI:
Első 2 délelőtt csak 1,5-2 órát voltunk. Ahova anya mozgott, ő is oda jött. Még otthon sem ment szinte semmi egyedül." Anya mellém ülj! Velem egyél! Én is megyek veled!"
A szerdai egyedül maradás óriási sírásba torkollott, fél óra külön az óvó nénikkel. "Senkivel nem játszom." "De jó, anya jön ebéd után!" Csütörtökön 5 perc pityergés, pénteken könnybe lábadt szemek, közben sok puszi és ölelés. "Délután de jó, hogy itthon vagyok.""Nem mesélek semmit senkinek (esetleg csak anyának)."
ANYA:
" De szupi a csoport!Itt biztos jól érzi majd magát! Magabiztos vagyok, tudom, hogy a gyermeknek saját társakra van szüksége, én kevés vagyok." Hát 4 év után azt hiszem elég könnyen elengedtem, még pityeregni sem pityeregtem, miután becsuktam magam mögött az ajtót, mert tudom, neki ez kell. "Milyen megnyugtató, hogy felszabadultan érkezik haza!""És nagyon jó evő lett." Érkezett néhány új szó a szókincsbe már az első napon, de tűrhető. Az első ovis séta óta köszön annak, akinek én is!- hát ez szuper!
"Húú lányok, milyen nehéz-könnyű most veletek!" "Hiányzik valaki, nagy a csend!"
Takarítás- az ráér, hulla vagyok, mert a kicsikkel folyamatosan foglalkozni kell- mennyit is segített Nándó a "csak játszással"!
"Úr Isten, már ismét este van! Miért nem mesél a gyerek az oviról? Mintha titkos élete lenne. Szörnyen fáradt vagyok!"- szinte négykézláb másztam be esténként az ágyba.
APA:
"Mit adjak Katicának, ha éhes lenne, míg nem vagy itthon?"
"Tudod, legkésőbb 10-kor el kell indulnom, addigra érj haza!"
"Na mesélj, mit csinált? Játszott valakivel? Mit mesél? ..."
"Valamelyik tesód nem tudna átjönni segíteni?"
" Akkor december 12-től beírtam a szabit."
Naponta többször hív, mi volt az oviban, mi van a lányokkal?
KLÁRA:
"Hol van Náná? Méér?"- ezt 10 percenként kérdezte az első 2 nap, mikor Nándi már ott maradt.
"Induljunk, oviba! Nánáér!" "Induljunk!"
KATICA:
Kevesebbet alszik napközben. A szemecskéivel folyamatosan keres.Szinte állandóan foglalkozni kell vele. Amint Nándi is itthon van, olyan, mint korábban. Nagyon örül, ha Nándi közel megy hozzá, hangosan rötyög.
NAGYMAMÁK:
"Mi volt? Milyen volt az elválás?"
"Mit mesél?"
"Milyen a hangulata?"
"De kár, hogy nem mesél!"
Tudod, kedves Olvasó, az gondoltuk, hogy lesznek kezdeti
nehézségek, de csak Nándira gondoltunk. Az ő szemszögét néztük. Azzal nem is
számoltunk, hogy ezzel az egész család élete felfordul. És nemcsak a napi
rutint kell újra alkotni, hanem a 8:30-tól 15-ig tartó „Nándi űrt” értelmesen
kitölteni , és nem utolsó sorban a kis lelkeket ápolni.
